Pedig ettél már! Gyerekkorodban biztos, anyukád is csinált ilyet.
Egy ismerősön most azon dolgozik, hogy kerüljön bele a mezőberényi értéktárba, mint különlegesség, amit máshol nem ismernek: Kontroll: kérdezd meg Mariannt, tudja-e mi a gubakenyér? :-)
Egy szakdolgozatnyi anyagot gyűjtött össze a gubakenyérről.Na jó, kicsit túlzás, de tényleg alaposan körbejárta. Kérte, hogy írjak a dolgozatához támogató levelet. Megtettem, itt van, recepttel együtt. A kép nem az enyém, remélem, aki készítette, szintén az én vidékemről származik :-) Én most a szénhidrát tartalma miatt nem akarok ilyet, csinálni, de egy reggelinek, vacsorának tényleg nem rossz!
Támogató levél a gubakenyér értéktárba vételéhez
„Fukarnak (van-e, aki még ismeri ezt a szót.? zsugorinak) lenni nem kell, de takarékosnak
igen!” A családi értékrend fontos mondata volt. Amit Isten adott, vagy amiben emberi munka
van, azt meg kell becsülni, nem szabad elpazarolni! Szerintem ebből az értékrendből nőtt ki a
gubakenyér. Kenyeret nem dobunk ki, akkor sem, ha megszáradt. Új ételt készítünk belőle, pl.
gubakenyeret. Nálunk kevés, kockára vágott szalonnát pirítottak, mikor már majdnem
megpirult, hozzáadták a felkockázott, szikkadt kenyeret, kicsit együtt pirították. A villával
felvert tojáshoz kis tejet adtak, megsózták, ráöntötték a kenyérkockákra, összekavarták. Friss
zöldsalátát ettünk hozzá.
Könnyen elkészíthető, gyors vacsora vagy ebéd, meg is szerettük, már nemcsak takarékossági
okból készült. Ma is előfordul a családi étrendben.
Amiben felnő az ember, természetesnek érzi. Számomra meglepetés volt, hogy nem tudja „az
egész világ”, mi a gubakenyér. De kiderült, hogy ez az étel a miénk. Ne hagyjuk veszni!
Talán az értékrenden is érdemes elgondolkodni!
Javaslom az értéktárba való felvételét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése