Rántott cukkini, zöldségtocsni

 Kicsit soká jutott eszembe, hogy lefényképzzem...  Pedig finom és egésséges.

Szerintem a rántott zöldségekről már írtam valahol. Ez cukkini, szeletekre vágom, besózom, hagyom állni, aztán panírozom. Itt, most pankómorzsában, de közönséges prézli is jó. Titkos trükkök: A lisztbe teszek egy kis romaringor, vagy Toscan fűszert, a tojáshoz egy kis szójaszószt. Kizsírozott (olajozott) sütőpapírra teszem, addig sütöm, alsó-felső lángon, 200 fokon, míg szép piros nem lesz.

A zöldségtócsnihoz szerintem bármilyen zöldség jó, ez most:  egy csokor medvehagyma, egy csokor zöldhagyma, szárastól, fél kaliforniai paprika. A zöldségeket összevágom. 15 dkg. lisztet, 3 dkg keményítőt összekeverek egy kávéskanál sütőporral, egy kávéskanál sóval, egy tojással, és egy pohár bubis ásványvízzel. Nem kavargatom soká, csak úgy nagyjából, belekeverem a zöldségeket. Hűtőbe teszem, kicsit hadd álljon! Olajat öntök a serpenyőbe (kicsit többet, mint a palacsintának), kanállal halmokat rakok, és szétlapítom. Fordítás után csökkentem a hőmérsékletet, hogy átsüljenek a tócsnik.

Mártogatós ízlés szerint :-) Az enyémben tejföl, joghurt, só, fokhagyma és mustár volt.

Tudod, mi a gubakenyér..?

 Pedig ettél már! Gyerekkorodban biztos, anyukád is csinált ilyet.

Egy ismerősön most azon dolgozik, hogy kerüljön bele a mezőberényi értéktárba, mint különlegesség, amit máshol nem ismernek: Kontroll: kérdezd meg Mariannt, tudja-e mi a gubakenyér? :-)

Egy szakdolgozatnyi anyagot gyűjtött össze a gubakenyérről.Na jó, kicsit túlzás, de tényleg alaposan körbejárta. Kérte, hogy írjak a dolgozatához támogató levelet. Megtettem, itt van, recepttel együtt. A kép nem az enyém, remélem, aki készítette, szintén az én vidékemről származik :-) Én most a szénhidrát tartalma miatt nem akarok ilyet, csinálni, de egy reggelinek, vacsorának tényleg nem rossz!

Támogató levél a gubakenyér értéktárba vételéhez

„Fukarnak (van-e, aki még ismeri ezt a szót.? zsugorinak) lenni nem kell, de takarékosnak
igen!” A családi értékrend fontos mondata volt. Amit Isten adott, vagy amiben emberi munka
van, azt meg kell becsülni, nem szabad elpazarolni! Szerintem ebből az értékrendből nőtt ki a
gubakenyér. Kenyeret nem dobunk ki, akkor sem, ha megszáradt. Új ételt készítünk belőle, pl.
gubakenyeret. Nálunk kevés, kockára vágott szalonnát pirítottak, mikor már majdnem
megpirult, hozzáadták a felkockázott, szikkadt kenyeret, kicsit együtt pirították. A villával
felvert tojáshoz kis tejet adtak, megsózták, ráöntötték a kenyérkockákra, összekavarták. Friss
zöldsalátát ettünk hozzá.
Könnyen elkészíthető, gyors vacsora vagy ebéd, meg is szerettük, már nemcsak takarékossági
okból készült. Ma is előfordul a családi étrendben.
Amiben felnő az ember, természetesnek érzi. Számomra meglepetés volt, hogy nem tudja „az
egész világ”, mi a gubakenyér. De kiderült, hogy ez az étel a miénk. Ne hagyjuk veszni!
Talán az értékrenden is érdemes elgondolkodni!
Javaslom az értéktárba való felvételét!